CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2011. augusztus 31., szerda

Játszószoba


Végre elkészült egy újabb parafatábla. Pontosabban 2. Ismét a szobában jelenlevő színekkel (a megmaradt Tikkurila H482 és J449 falfestékkel) játszadoztam a már korábban leírt keret-antikolás után.
Szabad út a gyerekek alkotásainak.

2011. augusztus 30., kedd

Pólódíszpárna

Az elmúlt nyár ház-átalakítással telt, s amikor elérkezett a szoba- és addigi bútorok ki és elosztása, elkezdődött a sakkozás. Soma kitalálta, hogy az emeletes ágyon szeretne aludni, amit korábban a lányok használtak. Megkapta. Velünk alszik. Liza szobájába került a hosszabbítható gyerekágy, amelyen Dorka aludt egykor, aztán meg Soma. Egy ágy hiányzott. Mivel ezek a kölkök nagyon gyorsan nőnek, úgy döntöttünk, hogy felnőtt méretű ágyat veszünk egy (akkor) 6 évesnek. Így indultunk az Antikeába. Az üzletlátogatás előtt mutattam kislányomnak néhány lehetőséget, s Ő, talán mert együtt gondolkozunk mindenről, erre a stílusra tette voksát. Az már csak szerencse, hogy ez egy magas ágy, így alatta is lehet játszani, dobozokat elhelyezni. (pl. Barbie-s doboz, na ez volt az a játék, amiről azt gondoltam, hogy nálunk NEEEEEM lesz…. Van. Elég sok.) Tehát volt ágy, nemrég lecseréltük az egykori rácsos ágyból áttelepült kókuszmatracot igazi nagy felnőttesre, megkapta a franciágyon használt ágytakarót (amit jól kimostam és összement), és terveztem néhány díszpárnát rá. Fejben ment is a tervezés, tett nem követte. Egészen mostanáig.

Ismét a szokásos csepeli turkában jártam, ráleltem erre a felsőre, és átalakítottam. Így lett a pólóból párna, ami kacatnak tűnhet a régi, szép, szúette ágyon. Neki tetszik, s ez a lényeg. 
Egérke pedig legjobb barátnőjétől szülinapi ajándék. Egy idős néni készítette 8!!!!! azaz nyolc !!!!! órán keresztül. El tudjátok képzelni?





2011. augusztus 29., hétfő

DIY avagy SK



DIY avagy SK... többnyire magam oldom meg a dolgaimat, és nagyon ritkán kérek segítséget, szívességet. Nem állítom, hogy ez mindig jó. Lazulnom kéne sok esetben. Talán párosul az idealista lelkemhez valami „csakazértis” büszkeség. Én nekiállok, és megcsinálom, és akkor biztosan kész lesz, és mivel maximalista is vagyok a tökéletességre törekszem, így bármihez nyúlok szöszölésnek tűnik – főleg drága férjem szemében, aki meg kifejezetten hatékony és gyors, s mindeközben limitáltan nyúl a részletekhez – hát sokáig tart. Na meg az általunk hozott döntés alapján 3 és kis korkülönbséggel született gyerek. De hát ott is teszem a dolgom. (azért az elég gáz volt, amikor a hajam tocsogott a kétfelől kapott hányásban, de azt is megoldottuk :o))) Hát ezért do it yourself girl és hajrá minden, ami saját kezűleg készül.  

A hétvégén részt vettem egy kreatív táborban, a Bosch támogatásával ismerkedtem meg számos, női kézre kialakított szerszámmal, amelyek itthoni létemet igazán megsegítenék. Hát vannak olyan igazi csajos csajok, akik ékszereket, parfümöket gyűjtenek, annyira irigylem őket, de én meg az esküvőm (2003) után idén vettem először magassarkú cipőt…. hát ciki vagy sem, én vágyom az ott megismert gépekre.
Ezúton szeretném megköszönni Ildikének, aki felhívta figyelmem a táborra, s így bejutottam a 22 fő közé, valamint Juditnak, aki elküldte a telefonfotót. S persze még sokaknak, de Róluk s a táborról majd még később.

2011. augusztus 18., csütörtök

Gerendaház

Réges-régen a VII. kerületben éltem, a Bethlen Gábor utcában, gangos házban. Wc a folyosón. Télen-nyáron. Mi kedvező helyzetben lévén nem osztozkodtunk a trónon egyetlen szomszéddal sem. Nekünk saját volt. Aztán családi életünket egy veszteség más mederbe terelte, változás állt be, majd új család alakult, s az egykori szoba-konyhába bekerült egy zuhanytálca szélességű fürdőszoba benti klotyóval, no meg egy galéria is. A megmaradt gerendadarabokat ”elcsentem”, s a kincsként őrzött gyümölcsös lapos rágó csomagolópapírjából kivágtam a gyümölcsöket, felragasztottam a gerendadarabokra, ez volt a zöldséges, másikat festettem, s ily módon készítettem magamnak „várost”, bár inkább csak falvacska volt a házak számát tekintve. Emlékezetes pillanat gyerekkori kreatív, játékos életemből. Majd eltelt közel 30 év. Továbbra is játékos vagyok és kreatív, most egy házban élek, a Wc nem a gangon van, de gerenda-maradvány itt is akadt. Meg egy őszi este, amikor a gyerekek hamar elaludtak, férjem  tréningen szórakoztatott egy csapatot, én valami romantikus vígjátékot lesve festegettem a nappali közepén. Így születtek - újragondolva - gyerekeimnek is a gerendaváros házacskái.







2011. augusztus 16., kedd

Szülinap


Valaki ma átlépte a hatot. Boldogságos szülinapot gyönyörű kincsem.

2011. augusztus 12., péntek

"It's Friday I'm in love"


… a kávéba. Mindenről gyerekkori barátom, Ziti tehet. Történt ugyanis, hogy e drága jóember harmadikként érkező kisfiam 11,5 hónapos korában vendégül látott kedves családjával bennünket, majd az ízletes vacsi után – egyébként igazi, dolgos, bármit elvégzek típusú - felesége feltette a kérdést: Kértek kávét? Ez eddig egy szokványos sztori lenne, ám mi megkaptuk a sosem látott kávéfőzőcsodából a hosszú kávét illetve a latte macchiato-t. Ez lett a vesztünk…. 2 héttel később ott állt egy ugyanolyan csodagép és a kapszulák a konyhánkban. S 44 hónap elteltével, amely „röpke” időszak azzal telt, hogy gyermeket vártam, vagy gyermeket tápláltam anyatejjel, vagy mindkettő, ettől a pillanattól kezdve csak iszom a kávét, amikor tehetem, na meg, amikor van otthon kapszula…. mert persze mi is „átlag fogyasztók” vagyunk, tökéletes célpontja a kávémarketingnek. Szóval bedőltünk, küzdve az elemekkel, ha éppen a belvárosban járunk veszünk utánpótlást, és drága férjem drága anyukája is meglep sokszor bennünket. A gépet simogatom, Ziti csuklik, és ha nincs kapszula előveszem a kopott kotyogót :o))))







2011. augusztus 7., vasárnap

Tányéralátét a falra?!

Írtam már arról, hogy mennyire szeretem a tányéralátétet, ezúttal azonban másik funkcióval ruháztam fel, mert az mindig izgat, hogy a szokásostól eltérő módon  is beilleszthetők a tárgyak az életünkbe. Az egyik lányszobát díszíti, holnap meg festünk, s majd az elkészült alkotások ily módon is falra kerülhetnek. Nem lesz „just another manic Monday", csak mi, a 3 kölök meg a festék….
Egyperces ötlet, na persze csak akkor 1 perc, ha van otthon kalapács, szög meg a tányéralátét.




2011. augusztus 6., szombat

Újabb próbálkozás az antikolással

Újra pácoltam, festettem, csiszoltam az itt és itt leírt módon. Duplán. Az egész úgy kezdődött, hogy kicsi fiam, látván az elkészült - általam "antikolt" - asztalkát, igényt tartott arra, hogy az Ő szobájában is legyen kreatív életét segítő „munkaasztal”. Elég csintalan kölök, mindig meglep, amikor kis kezeivel látszólag tényleg nagy érdeklődéssel beleáll valami – sokszor inkább lányosnak mondható – kézműveskedésbe, festésbe, rajzolásba, gyöngyözésbe… így hát indokolt volt, hogy teljesítsem a kérést. Ikeában találtam alanyt, nekiálltam a munkának a maradék festékekből, s ha már így belendültem hát készítettem részére egy kicsi memotáblát is.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest