Réges-régen a VII. kerületben éltem, a Bethlen Gábor utcában, gangos házban. Wc a folyosón. Télen-nyáron. Mi kedvező helyzetben lévén nem osztozkodtunk a trónon egyetlen szomszéddal sem. Nekünk saját volt. Aztán családi életünket egy veszteség más mederbe terelte, változás állt be, majd új család alakult, s az egykori szoba-konyhába bekerült egy zuhanytálca szélességű fürdőszoba benti klotyóval, no meg egy galéria is. A megmaradt gerendadarabokat ”elcsentem”, s a kincsként őrzött gyümölcsös lapos rágó csomagolópapírjából kivágtam a gyümölcsöket, felragasztottam a gerendadarabokra, ez volt a zöldséges, másikat festettem, s ily módon készítettem magamnak „várost”, bár inkább csak falvacska volt a házak számát tekintve. Emlékezetes pillanat gyerekkori kreatív, játékos életemből. Majd eltelt közel 30 év. Továbbra is játékos vagyok és kreatív, most egy házban élek, a Wc nem a gangon van, de gerenda-maradvány itt is akadt. Meg egy őszi este, amikor a gyerekek hamar elaludtak, férjem tréningen szórakoztatott egy csapatot, én valami romantikus vígjátékot lesve festegettem a nappali közepén. Így születtek - újragondolva - gyerekeimnek is a gerendaváros házacskái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése