Hát
itt a vége, fuss el véle. Elégedett volt az ifjú pár, s én ekkor éreztem, hogy átszakítottam a célszalagot.
Emlékeztek
még? Így kezdődött. (a terem táblájára ez, némi kiegészítéssel felkerült
krétával, de azt már tényleg privátnak vélem).
Így folytatódott…
Nagyon
kedvemre való munka volt. Én voltam a Mädchen für alles. Szeretném az ifjú házasoknak még egyszer megköszönni
a lehetőséget, valamint azt is, hogy szabad kezet kaptam, mindenben, s abban
is, hogy bemutassam.
Köszönöm
ezúton is Bence és Csaba közbenjárását, mert virág és borostyán nélkül mit érek
én.
Ám
a legeslegjobban a családomnak vagyok hálás, ugyan vasalt ingből, esti meséből
és húslevesből kijárt ebben az időszakban is, de voltak napok, amikor a rumli
nyert velem szemben itthon.
Azt csak remélem, hogy hozom még ilyen helyzetbe népes családomat :o)
Drága Kiki!
VálaszTörlésMeghatottan olvastuk a bejegyzéseidet, újra éltük azokat a napokat, persze ahogyan akkor, mi éreztük. De az, hogy megismerhettük a Te gondolataidat is arról, hogy hogyan élted meg a munkálkodás napjait...mit mondjak, fantasztikus. MI köszönjük, hogy így is emlékezetessé tetted nekünk ezt a napot!
u.i.: Barcelona fantasztikus volt, legközelebb mondjuk Taiföld?:-)