Lassan megérkezünk a szombathoz és a nagy naphoz. Hát lépjünk be a kapun.
A
tegnapi bejegyzésben a padlóra kiterített hozzávalók összeálltak: készült egy nagy
borostyán szív. Kedvelem a borostyánt, valami örök, időtlen érzést közvetít
számomra. Feltöltöttem „zöldségekkel” a konzervdobozok egy részét, másik
részébe meg csokrok kerültek, holnap megtekinthető.
Elég
széles a járda a kapu előtt, ami nagy segítség volt, mert oda parkolhattam és könnyen be tudtam cipelni
mindent a kertbe és az épületbe. Kipakoltam a kosaramat a lépcső aljára, felraktam
a szivet (elég szívás volt, elkelt volna még 4-5 kéz) a madarakkal, majd metszőollóval
simítgattam, amit még kellett. Sütött a nap, akkor még nem volt ennyire hideg sem.
Pillanatok, amik megmaradnak. S egyszer csak megszólalt Demjén Most kell
eldöntenem c. száma… Annyira nem tudtam mit kezdeni ezzel, a hideg kiráz még most
is… valaki látja, hogy mi készül itt, vagy csak éppen ezt hallgatják, talán egy
autóból, talán egy nyitott ablakból, a távolból…Ez most nem tréfa, komolyan
megtörtént.
"Ez a perc mi nem volt eddig
sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk
Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám
Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám
Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád
Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád
És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám…"
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk
Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám
Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám
Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád
Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád
És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám…"
Holnap találkozunk? Lépcsőzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése