CSÁKY-NAGY KRISZTINA blogja

2015. január 6., kedd

Win-Win Futás 2014 - Büszkeség és balítélet

Canon szelfi :o)
Nem is emlékszem, mikor láttam be, hogy nem fog összejönni a tervezett 2014 km. 731,7 km-t futottam tavaly. Ez sokkkkal kevesebb, mint amit reméltem, sokkal több, mint a magyar átlag, bár ha arra gondolok, hogy Laci egyik futótársa 3500 km körül teljesített…. Volt benne 2 félmaraton meg egy egész, örömfutás mindvégig (egyedül a korábban jelzett maraton alatti 7 km a pokol), volt benne együtt-futás Vele (akinek egyébként összejött az általam remélt táv :o)))), volt frissen beszívott levegő itt a faluszélin, lúdbőrös adrenalin injekció több ezer emberrel együtt futva Budapest utcáin, volt csatakos izzadás és egyetlen egyszer térdfájás. Bánt, mert alapvetően nagyon élveztem, s 2 hét igazolt beteghiányzástól eltekintve meg kellett volna oldanom, ám az életem egyéb tartalmas teendőit úgy priorizáltam, hogy már megint nem léptem túl az árnyékomon, s egy idő után, nagyjából nyártól, magam helyeztem a végére. Aztán mindig este lett… Ettől függetlenül a tervezett összeget átutalom a kórháznak. Ti is megtehetitek:



Számlaszám: MKB 10300002-20210658-00003285
Adószám: 18252422-1-43

S jókedvemben ma újra belevágok. Most még nem látom át, mi az, amit kihagyhatok, mert az elmúlt esztendő annyi szépet, kreatív munkát, értékes új ismeretségeket hozott, hogy idén sem szeretnék kevesebbet. Lehet, hogy szerzek egy takinénit :o))))

A barátnőm, aki nagyon figyelmes és ötletes, ezt küldte nekem az ünnepekre, telitalálat, éreztem a megtekintése alatt, amit szoktam futáskor és mosolyogtam…



S hogy hiteles legyen a történetem, azért tegnap már futottam egy ötöst, csizmában, télikabátban…. A kölkökért indulás pillanatában észleltem, hogy nincs meg a kocsikulcs. A tartalék sem. Ezért gyalog nekivágtam, egy idő után futva, hogy begyűjtsem, késve, a fuvolást meg az isiben váró másik kettőt. Tudom, a társadalom nagy része teszi ezt nap, mint nap, nem is a kocsi-mentesség a gond, hanem, hogy végig azon paráztam, hogy szegénykék nem tudják hol az anyjuk, mi lesz velük. Itthon meg azon kezdtem parázni, hogy hogyan tovább??? A kocsi a ház előtt, kulcs sehol, gondolom millalira a zárcsere, autó szükséges a munkához is, és ez annnnyira béna jelenet, hogy már túlmutat mindenen, ami bájos-kreatív-cuki. Ma reggel aztán megleltem, még poszttraumás állapotban vagyok, az élet megy tovább, készítek egy-kettő-három… tartalék kulcsot :o)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Pinterest